A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény 25. cikke az egészéggel foglalkozik, kiemeli, hogy a fogyatékos személyek az egészség elérhető legmagasabb normájára jogosultak bármiféle megkülönböztetés nélkül. Az államok vállalják, hogy biztosítják a fogyatékos személyek hozzáférését az egészségügyi szolgáltatásokhoz, különös tekintettel az ingyenes vagy megfizethető egészségügyi szolgáltatások biztosítására, beleértve a lakossági közegészségügyi programokat is. Továbbá biztosítják a fogyatékossággal élő személyek, közöttük a gyermekek és idősek számára a fogyatékosságukból adódóan szükséges, speciális egészségügyi szolgáltatásokat, ideértve a megfelelő korai felismerést és fejlesztést, valamint a további fogyatékosságok minimalizálását és megelőzését célzó szolgáltatásokat is.
Az egészségügyi szakemberektől pedig megkövetelik, hogy ugyanolyan minőségű ellátást biztosítsanak a fogyatékossággal élő személyeknek, mint másoknak.
Az államok megtiltják a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni diszkriminációt az egészségbiztosítás és életbiztosítás terén, azon országokban, ahol a jogszabályok azt megengedik.
A hallássérültek szempontjából mit jelent ez? Lényegében azt, hogy ugyanolyan joguk van a többi fogyatékos személlyel együtt az adott ország által biztosított egészségügyi ellátásokhoz, mint az ép embereknek. Semmiféle diszkrimináció nem megengedhető bármilyen egészségügyi kezelés, ellátás, járás során.
Nézzük a hazai jogszabályokat! Az Országos Fogyatékosügyi Program (OFP) egyik célja a rehabiltáció kapcsán, hogy a fogyatékos állapot kialakulásának és a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelőzése érdekében egészségügyi programot kell megvalósítani (Nemzeti Népgészségügyi Program), egészségtudatot növelő programok szervezésével.
Az OFP előírja, hogy az egészségügyi képzésekben is jelenjenek meg a fogyatékosügyi ismeretek oktatása. Fontosnak tartja az OFP a fogyatékos emberek egészségmegőrzését is, különböző szabadidős és sportprogramok támogatásával.
Az OFP kimondja: biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférést az alapvető orvosi ellátáshoz és a szakorvosi ellátásokhoz bármely fogyatékos ember számára. Ennek érdekében az egészségügy átalakítása és fejlesztése keretében biztosítani és támogatni kell a házi (gyermek)orvosi és a fogorvosi ellátás, valamint a szakorvosi ellátások esetében a megfelelő, a fogyatékos személyek számára is egyenlő eséllyel igénybe vehető szolgáltatás biztosításához szükséges eszközök beszerzését.
Az esélyegyenlőségi törvény (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) is külön fejezetben foglalkozik az egészségüggyel, kiemeli: A fogyatékos személy egészségügyi ellátása során figyelemmel kell lenni a fogyatékosságából adódó szükségleteire, továbbá biztosítani kell az állapota javításához, az állapotromlása megelőzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást. A fogyatékos személyeket ellátók speciális képzésének és továbbképzésének lehetőségét biztosítani kell. Törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elő a fogyatékos személy rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését, továbbá, hogy ne erősítse a betegségtudatát.
Összefoglalva itt is az egyenlő esélyű hozzáférésen van a lényeg, hogy a fogyatékos személynek, a hallássérült személynek ugyanolyan jogokat biztosítsanak az egészségügy területén is, mint bármely más területen (kultúra, sport, oktatás), és ne érezze magát fogyatékosnak, illetve ne éreztessék vele; hanem teljes jogú állampolgárnak, aki ugyanúgy igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatásokat, mint bármely ember.
dr. Tapolczai Gergely
Friss hozzászólások
5 hét 5 nap
7 hét 1 nap
7 hét 1 nap
7 hét 1 nap
7 hét 3 nap
10 hét 2 nap
10 hét 3 nap
10 hét 3 nap
10 hét 4 nap
10 hét 6 nap