Az oktatás – az ENSZ Egyezmény tükrében

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény a 24. cikkében rögzíti, hogy a szerződő államok „elismerik a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogát”.

Ehhez az szerződő államok „az oktatási rendszer minden szintjén biztosítják az inklúziót, és az élethosszig tartó tanulás lehetőségét”.

Ennek legfőbb célja, hogy elősegítsék a fogyatékos gyermekek képességeinek, önbecsülésének, tehetségének, kreativitásának fejlesztését, kibontakoztatását.

Továbbá vállalják az államok, hogy az oktatásból a fogyatékos személyeket nem rekesztik ki az ingyenes általános- és középiskolai oktatásból – fogyatékosságuk okán sem. Ugyanúgy joguk van az oktatáshoz, mint az ép társaiknak.

A cikk rögzíti, hogy „a Szerződő Államok meghozzák a szükséges intézkedéseket, többek között: … Elősegítik a jelnyelv elsajátítását, és támogatják a hallás­sérült közösség nyelvi identitását; biztosítják hogy a vak, siket, valamint siketvak személyek – különösen a gyermekek – oktatása az egyén számára legmegfelelőbb nyelven, kommunikációs módszerrel és eszközökkel … történjék.”

Hogy ez megvalósuljon, az államoknak vállalniuk kell, hogy „olyan tanárokat – közöttük fogyatékossággal élő tanárokat – alkalmazzanak, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek a jelnyelv és/vagy a Braille-írás oktatására …  A Szerződő Államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő szemé­lyek számára megkülönböztetés nélkül, a mindenkit megillető módon hozzáférhető a felsőoktatás, a szak­képzés, a felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás.”

A hallássérültek szempontjából mit jelent ez? Azt, hogy ha az ENSZ Egyezményt 20 ország elfogadja és kötelező érvényű lesz, a magyar állam köteles lesz biztosítani a hallássérült gyermekek, diákok részére a befogadó oktatást, a jogukat ahhoz, hogy jelnyelven is oktassák őket, megtanulhassák a jelnyelvet, kialakulhasson a nyelvi identitásuk. Azt, hogy minden hallássérült diák számára a legmegfelelőbb módszerrel történjen az oktatás. Képezni és alkalmazni kell siket és nagyothalló tanárokat is, akik saját sorstársaiknak adhatják tovább tudásukat.

Nézzük a jelenlegi hazai jogszabályokat is! Az Országos Fogyatékosügyi Program az oktatás kapcsán az integrációt, az egyenlő esélyű hozzáférést és a felsőoktatáshoz való hozzáférést hangsúlyozza.

A közoktatásról szóló törvény (1993. évi LXXIX. Törvény) a sajátos nevelési igényű gyermek oktatása kapcsán rögzíti, hogy jelnyelven is folyhat az oktatás. Tehát nem kötelező jelleggel említi meg a jelnyelven történő oktatás lehetőségét.

A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) számú OM rendelet már konkrétabban fogalmaz a felsőoktatásban részt vevő hallássérült diákok jogaival kapcsolatban: szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsga lehetősége, az idegennyelv-tanulás és az államilag elismert nyelvvizsga követelménye alól felmentés lehetősége, szóbeli vizsgán jelnyelvi tolmács biztosításának lehetősége, a vizuális szemléltetés, segédeszközök használatának lehetősége, szükség esetén hosszabb felkészülési idő biztosítása.

Láthatjuk, még nem olyan „bőbeszédű” a hazai jogszabályozás az oktatással kapcsolatban, mint ahogy mi szeretnénk. A magyar államnak az oktatás területén is sok lesz a teendője a jogszabályalkotás terén az ENSZ Egyezmény kötelező érvényűvé válása után.

                                                                                              Dr. Tapolczai Gergely

Inklúzió = befogadás. Az inklúzió a kultúrák és közösségek azon elfogadott nézetén alapul, hogy a befogadás egy soha be nem fejeződő folyamat, állandó munka egy ideálért, amikoris az oktatásban és társadalomban tapasztalható kizárási kényszerek eltűnnek. A befogadó iskola forrása a közösség oktatásának, maga az oktatás pedig több mint az iskoláztatás - cselekvés a közösséggel, a közösségben, a közösségért.