A kultúra – az ENSZ Egyezmény tükrében

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény a 30. cikkében rögzíti, hogy a szerződő államok a fogyatékossággal élő személyeknek a kulturális életben való részvételhez való, mindenkit meg­illető jogát, és minden megfelelő intézkedést meg­hoz­nak, hogy a fogyatékossággal élő sze­mélyek akadálymentes formában élvezzék a hozzáférést a kulturális dokumentumokhoz; a televízió műsorait, a filmeket, színházat és egyéb kulturális tevé­kenységeket. Továbbá hozzáférjenek a különböző kulturális rendezvényeket biztosító színhelyekhez (színházak, múzeumok, mozik, könyvtárak, stb.)

Nagyon fontos, hogy a „a fogya­té­kos­ság­gal élő személyek lehetőséggel bírjanak alkotó, művészi és szellemi készségeik fejlesztésére és alkalmazására; nem csupán saját céljaik elérése, hanem a társadalom gazdagítása érdekében.” Azaz önállóan kifejezhessék művészeti identitásukat, önálló művészeti alkotásokat hozhassanak létre, képezhessék magukat.

A cikk 4. pontja kiemeli a siketkultúrát is: „a fogyatékossággal élő személyek a mindenkit megillető módon jogosultak sajátos kulturális és nyelvi identitásuk elismerésére és támogatására, ideértve a jelnyelvet és a siketkultúrát.”

A hallássérültek szempontjából mit jelent ez? A magyar állam köteles lesz biztosítani a hallássérültek részére a televízió műsorainak, a filmek feliratozását – erről már írtam a márciusi számban.

Az államnak kötelessége lesz pl. a különböző kulturális rendezvényeken biztosítani az esélyegyenlőséget, pl. jelnyelvi tolmács, indukciós hurok a színházi előadásokra vagy a múzeumi látogatásokra.

Lehetőséget kell biztosítaniuk a hallássérült művészeknek is, hogy képezhessék magukat, tanulhassanak, önállóan és szabadon alkothassanak festményeket, szobrokat, egyéb képzőművészeti alkotásokat.

Nézzük a jelenlegi hazai jogszabályokat is! Az Országos Fogyatékosügyi Program (OFP)a kultúra kapcsán az integrációt, az egyenlő esélyű hozzáférést és a kulturális javakhoz való hozzáférést hangsúlyozza. Az OFP 3.7 pontja kiemeli, hogy „az Európai Unió irányelveire és a technika fejlődésére figyelemmel olyan programokat kell indítani, amelyek elősegítik a fogyatékos személyek különböző csoportjai számára a kulturális javakhoz való hozzáférés lehetőségét. Idetartoznak a közkulturális intézmények (színházak, mozik stb.) fizikai és kommunikációs akadálymentesítése, illetve a múzeumok bemutatásra kerülő tárgyainak hozzáférhetővé tétele pl. a látás-, illetve hallássérült személyeknek.”

Az OFP fontosnak tartja, hogy támogatást kell biztosítani az amatőr és a professzionális fogyatékos művészeknek, művészeti egyesületeknek és társaságoknak, melynek célja a társadalmi tudat formálása is.

Biztosítani kell a fogyatékos alkotóknak a nemzetközi és hazai kulturális fesztiválokon, a csereprogramokat és a vendégszerepléseket is.

Mint látjuk, már maga az OFP eléggé részletesen taglalja a kultúrához való jogot, esélyegyenlőséget, ebből a szempontból a hazai jogszabályozás magas szinten van. Ami kérdés, az a gyakorlati megvalósítás, még sok a tennivalónk pl. a színházak, a múzeumok kapcsán is. Gyakoribbá kell tennünk a tolmácsolt színházi előadásokat, a múzeumoknak rendszeresen kellene biztosítaniuk jelnyelvi tolmáccsal kísért csoportos látogatásokat. A hallássérült művészeinket is jobban fel kell karolnunk, erősítenünk kell a kulturális életünket, annak színvonalát, új, merészen gondolkodó szakemberekkel együtt.

                                                                                              Dr. Tapolczai Gergely

Várjuk az olvasók véleményét a siketek és nagyothallók kulturális életével kapcsolatban is, írják meg bátran a véleményüket!