munkavállalás rokkantnyugdíj

A jelenleg irányadó szabályok nem teszik könnyűvé a munkát vállaló nyugdíjas helyzetét, és ember legyen a talpán, aki eligazodik a vonatkozó szabályok útvesztőjében. Jelen cikk az ezen szabályok közötti eligazodást igyekszik segíteni a vonatkozó szabályok ismertetésével, és szükség szerinti magyarázatával.

Először is tisztázni kell, ki minősül nyugdíjasnak a hatályos szabályozás alapján.

Munkajogi szempontból a Munka törvénykönyve alapján a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha a hatvankettedik életévét betöltötte, és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel (öregségi nyugdíjra való jogosultság).

Ezenkívül a munkavállaló akkor minősül nyugdíjasnak, ha:

• a 62. életév betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

• korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

• előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

• szolgálati nyugdíjban, vagy

• korengedményes nyugdíjban, vagy

• más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

• rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban

részesül, és kérelmére a nyugellátást meg is állapították.

Azonban a nyugdíjas munkavállalót bejelentési kötelezettség terheli az Mt 87/A. § alapján, mely szerint a munkavállaló köteles a munkáltatót tájékoztatni arról, hogy munkajogi szempontból nyugdíjassá vált. A nyugdíjasnak nemcsak kötelessége, hanem érdeke is a bejelentés, hiszen a jelenleg hatályos társadalombiztosítási törvények értelmében nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetnie (1997. évi LXXX. tv. 25. §). A nyugdíjas munkavállalásnak adózási, adóelőleg-levonási következményei is vannak.

A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 74. számú állásfoglalása alapján a nyugellátásokra és a baleseti ellátásokra vonatkozó rendelkezések szerint - eltérő társadalombiztosítási rendelkezés hiányában - folyósítani kell a munkaviszonyban foglalkoztatott öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas dolgozó nyugdíját. A munkaviszonyban álló nyugdíjas nyugdíjára vonatkozó rendelkezések nem érintik a munkaviszonyban álló nyugdíjas e jogviszonyából eredő jogait, így különösen munkabérét, a szabadságának tartamára járó díjazást, a munkaszüneti nap miatt kiesett munkaidőre járó átlagkeresetét stb.

Munkaviszony :A nyugdíjas munkavállalóval is – csakúgy mint a nem nyugdíjas munkavállalóval- munkaszerződést kell kötni. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkakört, munkahelyet és a munkabért, valamint - ha a foglalkoztatás a törvényesnél rövidebb idő mellett történik - a munkaidőt is. A részmunkaidő arányát a nyugdíjasnak adandó járandóságoknál is be kell tartani. A nyugdíjas munkavállalóra is kiterjed a kollektív szerződés hatálya. A nyugdíjas munkavállaló alkalmazásánál is ki lehet kötni próbaidőt.

A törvény alapján a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 62. életév eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg. Ez nem vonatkozik arra a munkavállalóra, aki a 62. életév betöltése előtt öregségi nyugdíjban, korkedvezményes öregségi nyugdíjban, előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetve rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül.

Felvetődik a kérdés, hogy meg lehet-e szüntetni a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett munkavállaló munkaviszonyát. Választ kapunk erre a kérdésre a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 9. számú állásfoglalása alapján, mely szerint abból kell kiindulni, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett munkavállalónál nem áll fenn az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti védettség, vagyis hogy a betegség alatti keresőképtelenség idején a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt. A rokkantsági nyugdíjra jogosult dolgozó helyzete ugyanis jelentősen különbözik az említett rendelkezés szerint felmondási védelem alatt álló beteg munkavállalóétól.

A megrokkant munkavállaló - munkaviszonyának felmondása esetén - a megváltozott munkaképességének megfelelő munkát vállalhat, és emellett - a nyugdíjjogszabályok szerint - rokkantsági nyugdíjat kap. A beteg (keresőképtelen) munkavállalónál ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos.

A munkáltató - kellő alappal - az Mt. 89. §-ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant munkavállaló munkaviszonyát, de megteheti azt is, hogy a munkavállalóval történt megállapodás alapján fizetés nélküli szabadságot biztosít a részére. Ugyanakkor a munkavállaló nem köteles a munkaviszonyát megszüntetni.

Az előbbivel nem azonos a többször módosított 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 11. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, bedolgozói jogviszonyát annak a dolgozónak, aki

• az egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munkavégzésre tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül, ha munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot eléri,

• üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munkavégzésre tartósan alkalmatlanná vált, amíg baleseti járadékban részesül,

• gümőkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom folytán, nem foglalkoztatható mindaddig, amíg a foglalkoztatási tilalmat okozó betegsége a tüdőbeteg-gondozó intézet igazolása szerint fennáll.

Az utóbb említett esetben ugyanis a jogszabály olyan munkavállaló részére biztosít védelmet, aki bár megváltozott munkaképességű, de nem olyan mértékben, hogy rokkantsági nyugdíjra jogosult lenne.

Ha a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg, a munkavállalót végkielégítés illeti meg. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál legalább 3 éve fennálljon. Nem jár azonban végkielégítés annak a munkavállalónak, aki legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Végkielégítés illeti meg azonban azt a dolgozót, aki még nem érte el a 62. életévét, de valamelyik nyugellátásra jogosulttá válik, ám azt nem veszi igénybe.

A nyugdíjast ugyanúgy megilleti a rendes szabadság, mint a nem nyugdíjas munkavállalót. Mivel a szabadság mértéke az életkor emelkedésével nő, a nyugdíjas dolgozó alapszabadsága 30 nap. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 19. számú állásfoglalása alapján az évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató nem teljes munkaidőben alkalmazza a munkavállalót.

A nyugdíjas munkavállaló foglalkoztatásánál a betegszabadság jelenthet problémát, ugyanis a saját jogú nyugdíj mellett foglalkoztatott munkavállaló nem köteles nyugdíj-, valamint egészségbiztosítási járulékot fizetni, ezért keresőképtelenség esetén nem jogosult táppénzre sem. A táppénz és a betegszabadság azonban nem azonos. A betegszabadság munkajogi fogalom, amelynek az alapfeltétele a munkaviszony fennállása, nem pedig a járulékfizetés. Az Mt. 137. §-a alapján a munkavállalót - a nyugdíjast is - a betegsége miatti keresőképtelenség idejére - kivéve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget - naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg. A munkavállaló keresőképtelenségét - a keresőképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelően - a kezelőorvosnak kell igazolnia. A betegszabadság időtartamára a munkavállaló részére távolléti díjának 80 százaléka jár.

Munkát vállaló nyugdíjasok adózása és terhei:

A nyugdíjából csak annak kell adóznia, aki kiegészítő tevékenységet űz, vagyis munkát vállal. A nyugdíj ugyanis adóterhet nem viselő járandóság, azaz önmagában (ha más jövedelem nincs) nem adózik, így adóbevallást sem kell beadni róla .Azonban ha a nyugdíjas munkát vállal, a bevalláson a kiegészítő kereset mellett a nyugdíjat is fel kell tüntetni, így az adóalapot a nyugdíj és a szerzett jövedelem együttesen adják. . A személyi jövedelemadót (szja) a két jövedelem összege alapján az szja-táblában megadott kulcs szerint kell kiszámítani, de az így kiszámított adót csökkenti a nyugdíj összegének adótábla szerinti adója, vagyis ezt le kell vonni a kiszámított adóösszegből.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottat, valamint a kiegészítő tevékenységet végző egyéni és társas vállalkozót 9,5 százalék nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség terheli a bére után.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott nemcsak nyugdíjjárulékot, hanem természetbeni egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni, melynek mértéke 4 százalék.

A 2008. január 1-je előtt nyugdíjassá vált személynek ezt a szabályt csak 2010-ben kell először alkalmaznia, 2008-2009-ben bármilyen nagyságú összeget kereshet a nyugdíj mellett.

A nyugdíj mellett dolgozó nyugdíjasok esetében nő a nyugdíjemelés mértéke. Az aktuális nyugdíjat a 365 nap alatt elért átlagos járulékalapnak a 0,5 százalékával emelik.

A nyugdíj mellett munkát vállalóknak számos szabályra kell odafigyelniük a 2009-es évben.

Amennyiben ugyanis egy előrehozott nyugdíj mellett dolgozó nyugdíjas, azaz

a Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. tv. 83/B. § (1) alapján

a 62. életévét be nem töltött,

- a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,

- b) korkedvezményes nyugdíjban,

- c) bányásznyugdíjban,

- d) korengedményes nyugdíjban, illetve

- e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában részesülő személy

és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizenkétszeresét (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha az a)-e) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást vissza kell fizetni. A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül.

Rokkantsági nyugdíj és munkavégzés 2009-ben:

A rokkantnyugdíj mellett munkát vállalók esete sem egyszerűsödik. Az 50-79 %-os egészségkárosodással élők rehabilitációs járadékot vagy rokkantsági nyugdíjat kaphatnak. A rehabilitációs járadék maximum 3 évig jár, s 9,5% -os nyugdíjjárulékot vonnak belőle- szolgálati időnek számít.

A rokkantnyugdíj melletti munka megszorításai az 50-79 %-osakat érinti. A törvény kereseti határt állapít meg: ha 6 havi átlagkeresete meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező kereset 90%-át vagy a minimálbért, akkor a rokkantsági nyugdíjat megszűntetikik.

Reméljünk fenti cikkünk kellően felhívja az érintettel figyelmét a fenti változásokra, és hatékony segítséget nyújt a szabályok erdejében való eligazodásra, és ezúton is kívánunk minden nyugdíjas dolgozónak és nyugdíjhoz közel álló dolgozónak még további sok évi sikeres munkát.

dr. Gesztesi Anetta- dr. Csabai Orsolya